Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar fiú... Akár így is kezdhetnénk Nyers István történetét, hiszen valóban mesébe illő az ő története. Nem csak a karrierje miatt ilyen különleges, hanem az egész élettörténete igen kalandosra sikeredett.

Távol a hazától

Bár minden tekintetben magyar emberről van szó, mégsem Magyarországon született Nyers. Ugyanis a bányász családja Ózdról emigráltak Franciaországba. Itt a lotaringiai Freyming-Merlebach-ban látta meg a napvilágot 1924. május 25-én. Majd a javuló politikai helyzet reményében hazaköltözött szüleivel együtt Budapestre, majd 14 éves korában el is kezdődött csodálatos karrierje.

Első csapata, ahova leigazolták a III. Kerületi TVE volt, innen került a Szabadkai Vasutas AK-ba, ahol első hivatalos meccsén is bemutatkozott. Érdekesség, hogy a Szabadkát éppen akkor csatolták vissza Magyarországhoz, amikor Nyers megérkezett, így a magyar másodosztályban vitézkedhetett. A remek teljesítményének hála nem maradt sokáig itt és a nagyobb csapatok is felfigyelek rá.

Együtt a legnagyobb magyar sztárokkal

Az első igazi komoly csapatba 1944-ben igazolták le, ahol nem más lehetett a csapattársa, mint a későbbi Barcelona klasszis Kubala László. Innen kezdve már nem volt megállás, és nagyszerű teljesítményének hála Puskás Ferenc csapattársa lehetett a Kispestben. Itt azonban nem töltött sok időt, ugyanis 3 hét után tovább állt és újabb sztárokkal játszhatott együtt immár az Újpestben. Így lehetett Szusza Ferenc csapattársa, akivel fémjelzett Újpest a 45-46-os bajnokságban a csatárok 186 gólt szereztek. Ebből az iszonyú sok gólból 18-al Nyers is kivette a részét, de ezt a gólmennyiséget mindössze 20 mérkőzés alatt érte el. Ebben az időszakban kétszeres magyar bajnok lett.

Kis idő a válogatottba

Nagyszerű teljesítményének hála bekerülhetett előbb a "B" válogatottba, – ahol rögtön 2 meccsen 4 gólt is szerzett – majd később az "A" válogatottba is. A nagy válogatottban kétszer szerepelt az akkor még csak 18 éves Puskás mellett. Mind a két mérkőzésen 1-1 gólt szerzett Nyers. Ezek voltak azonban az utolsó góljai a válogatottban, hiszen soha többé nem viselte a címeres mezt. A történelmet író pályafutása azonban még csak most kezdődött.

Új utakon

Nem csak a válogatottól, hanem az Újpest csapatától is távoznia kellett politikai és pénzügyi okok miatt. Csapatánál lopással vádolták, azonban ez nem volt igaz. Nyers így nyilatkozott erről az időszakról: "Szerettem a szabadságot. Magyarországon akkor az oroszok uralkodtak. Sohasem politizáltam, de az Újpest nem adta meg a pénzt, amit kértem. Én pedig futballozni akartam, szabadon."

Ezek után nem is csoda, hogy úgy érezte, mennie kell innen. Egy nercbunda segítségével – amit egy szovjet határőrnek adott – átszökött a határon 1946-ban. Előbb Csehszlovákiába, majd Franciaországba vezetett az útja, ahol Helenio Herrera külön kérésére a Stade Francais FC csapatába szerződött. Ez a csapatnak és neki is igazán jövedelmező üzlet volt, hiszen már az első két idényébe a francia bajnokság második legjobb gólvágója tudott lenni 24 és 23 góllal. Ezután Párizsba igazolt, ahol felfigyelt rá az olasz Internazionale csapata.

Történelmet írva

1948-ban Olaszországba igazolt, ahol állítása szerint 2 kiló aranyért írhatott alá, de mint látható ő lett az igazi ékszer a csapat számára. Már az első idényében is meghálálta a bérét, hiszen történelmet írva ő lett a 26 góljával az első és mindez idáig az utolsó magyar gólkirály az olasz bajnokságban. Már az első meccsén lenyűgözte a milánói szurkolókat, hiszen mesterhármast szerzett a Sampdoria ellen. Kétszer volt még második a góllövőlistán 30 és 31 góllal, illetve egyszer harmadik 23 találattal. Ezzel együtt öt idényen keresztül tudott az Internazionale házi gólkirálya lenni. Ezzel a teljesítménnyel komolyan felhívta újra a magyar válogatott figyelmét, azonban klubja nem engedte már el.

Nyers elérte, hogy bár a válogatottba nem volt lehetősége nagyot alkotni, – ezáltal kevesebben ismerik itthon – Olaszországban mégis hatalmas sztár lett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mindössze 6 idény alatt 182 meccsen sikerült 133 gólt szereznie, amivel még ma is a legjobb külföldi góllövő az Internél. Sőt a mai napig is sokan őt tartják a valaha volt legerősebb támadó játékosának Olaszországban. Későbbi karrierjébe több csapatban is megfordult, de már csak kisebb sikereket elérve. 2005. március 9-én Szabadkán halt meg nem sokkal második házassága után.