Talán minden magyar ember egyik legkedvesebb desszertje a palacsinta. Nem csak azért, mert olyan finom, vagy olyan különleges étel lenne, hanem azért, mert mindenkinek megtalálhatja a kedvencét. Nem tudom ki hogy van vele, de én bármilyen más nemzet palacsintájánál is jobban szeretem a hazait. Nálam még a sokak által előnyben részesített amerikai palacsinta sem veheti fel a versenyt az otthon kedves ízeivel.

Sajnos az mégis téves információ, hogy magyar találmány lenne a palacsinta, hiszen a római birodalom légiósaihoz kötik az első ilyen palacsinta jellegű lepényeket. Igaz ekkor még nem édes töltelék került a palcsintába, hanem inkább húsfélék.

Mitől lett mégis ez nem csak világszerte, hanem Magyarországon is igazán közkedvelt édességé? Talán leginkább a változatos elkészítési módja miatt. Hiszen kinek ne lenne kedvenc palacsintája, amit az anyaukája, vagy éppen a nagymamája készített volna. És kinek ne lenne kedvenc tölteléke a palacsintához.

Én is megkóstoltam sokféle palacsintát azok közül, amelyek hazánkban népszerűek. Ebben a kóstolásban pedig több nagyobb különbséget lehetett észrevenni. Az egyik nagy különbség a tészta állagában volt. Vannak egészen szilárdak, még azok között is, amelyek vékonyabbak is és vannak olyanok, amiket a kezünkbe vételkor szinte minden apró mozdulatra elszakad. A másik fontos különbség a vastagság, - hihetetlen, de a kettő nem feltétlen kapcsolódik egymáshoz - megtalálható az igazán vékonytól a már már amerikai palacsinta vastagságig mindenféle méret. Az ízvilágban is vannak apróbb különbségek, és az édességben is, de ezek már tényleg ízlés kérdései, ezért nem lehet szinte két egyforma palacsintát találni. Itt is elmondható, hogy ahány ház, annyi szokás.

Megfigyelésem szerint szinte mindenkinek az igazi palacsintát, amit gyerekkorában otthon megkóstolt palacsinta jelenti, hiszen kevesen térnek át felnőttkorukra valamilyen más palacsintára. Így nekem is maradt kedvencemnek az, amit gyerekként megkóstoltam, íme a receptje:

Fél kiló lisztet, ízlés szerint (1-3 púpos evőkanál) cukrot, 1-2 tojást (mérettől függ), löttyintésnyi étolajat, 2 dl ásványvizet, illetve tejet jó alaposan összedolgozunk robotgéppel. Nagyon kevés olajon - úgy, hogy picit vastagabb legyen - rakjunk merőkanálnyi tésztát a palacsintasütőbe és a legmagasabb hőfokon kisütjük. Nagyon egyszerű, de pompás kísérője lesz egy gulyáslevesnek.

Akár kakaósan, akár lekvárosan, vagy akár nutellásan, de mindenkiről elmondható, hogy szereti a palacsintát. Nem is csoda, hiszen minden száj ízének megfelelően elkészíthető, nem is csoda, hogy ilyen nagy kedvenc lett itt Magyarországon is.